Szeben megyében Mihályfalva kis számú magyarsága nov. 14-én ünnepi istentiszteleten búcsúzott a nyugalomba vonuló Vass Árpád lelkipásztorától és felségétől, Balogh Irén tiszteletes asszonytól, akik 45 évet éltek és szolgáltak ebben a elszigetelt 130 lelkes kis Bolya völgyi falucskában. A lelkésznek és családjának neve évtizedekre összenőtt a völggyel és a vidékkel. Bolya-völgye, Vissza-mente - vajon hol is van ez? Kiskapuson és Bolyán kívül mindegyik helység ismeretlen még a műveltebb erdélyiek számára is. Többen talán csodálkozva kapják fel a fejüket. Hát élnek itt még magyarok? Mihályfalva, Kiskapus, Bolya, Nagyselyk, Hidegvíz, Mikeszásza, Hosszúaszó, Csicsóholdvilág neve a kívülről érkezőnek ismeretlen, az itt küldetését teljesítő lelkésznek azonban otthon, szolgálat, munka, mert a települések mindegyikében él néhány magyar. Vetési László szórványügyi előadó az erdélyi egyházkerület, a Szórványtanács köszönetét és kitüntető díszoklevelét hozta a lelkésznek. - Szétszóródik és szegényedik a falu, romlik a nyelv, Dél-Erdély egyik legromlottabb magyar nyelvét beszéli a vidék. Vass Irén tiszteletes asszony nyugalomba vonulásával még 1989-ben megszűnt a magyar elemi iskola. /Vetési László: Negyvenöt év egy gyülekezetben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20-21./
2006. március 4.
Fehér megyében, Vajasdon az I–IV. osztályos iskola falán lemeszelt márványtábla hirdeti: Újjáépült 1913-ban az EMKE 2500 korona, az Erdélyi Református Egyházkerület 2500 korona, a kolozsvári Közhasznú Takarékpénztár 300 korona segélyével és az egyháztagok 700 korona hozzájárulásával. Azóta meszelgetik a református templom udvarán álló épületet, visszaszolgáltatása nem történt meg. Egyik termében az összevont magyar I–IV. osztály, másikban az óvoda működik. Vass Irén helyettesítő tanítónő 12 gyereket oktat. Vajasd közigazgatásilag Alsógáldhoz tartozik, a községet alkotó 7 falu közül ebben az egyben élnek magyarok. A község vezetői csak a román iskolákkal törődnek. A magyar tanítónő ingázott, ezt kihasználta a román tanítónő. “Mikor készíti fel a gyerekeket, ha már 12-kor a buszt várja?” – kérdezték a szülőket, akik beíratták csemetéiket a román tagozatra. Amikor a magyar tanítónő idekerült, nem volt szemléltető eszköz, nem voltak tankönyvek. Minden évben új tankönyvek jelennek meg és nem érkezik meg a megrendelt tankönyv. Van amikor románból kell fordítania a tankönyvet. A tanítónő szemléltető eszközöket készített, könyvtárat alapított, iskolán kívüli tevékenységeket is szervezni kezdett. Most már a szülők is segítenek a farsangi bál megszervezésében. A sok munka meghozza a gyümölcsét. /Takács Ildikó: Szebb jövőt remélnek Vajasdon. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 4./
